További fotókért kérem kattintson a fenti képre. (Csoportkép: Stelbaczki Sándor, további fotók: Perendy Nóra)

Éljük meg a pillanatot! - hangzott a mentori jótanács azon fellépés előtt, amelyre három hónapig készült társulatunk. Remény feletti szeretet és várakozás vett körbe bennünket már a kardoskúti bemutató során, ám a január 27-i Nemzeti Színházi játék egészen más pillanatokat és felemelő élményt nyújtott a Főnix Társulat tagjai számára. Álmunk valóra vált a IV. Pajtaszínház Szemle során: a Nemzeti Színházban, a Kaszás Attila terem jó adottságai között játszhattuk el Nóti Károly: Az antennabetyár és a Madame Sabin elrablása című bohózatokat. Nem is reméltük, hogy a teátrum dolgozói pár perc alatt végtelen alázattal és szeretettel teljesítik kéréseinket: így először történt meg, hogy nem nekünk kellett a színfalat felállítani az előadás előtt, s Törőcsik Mari színművésznő öltözője állt a rendelkezésünkre a nap folyamán, ami hab volt a tortán. Megnyíltak előttünk az ajtók, betekinthettünk a kulisszák mögé - szabad bejárásunk volt oda, ahova más alkalommal talán soha nem lesz lehetőségünk. Társulatunkat egy ötven fős kardoskúti csoport kísérte el, amelyhez egy húsz fős baráti-rokoni szálakkal kötődő vendégsereg csatlakozott a fővárosban. A fellépés előtti pillanatok tudatosították velünk, hogy az új, a megszokottól eltérő feltételek mellett kell megmutatni, hogy mit is tudunk. A véget nem érő vastaps után figyelemmel hallgattuk Szabó Ágnest, a Magyar Teátrumi Társaság alelnökét, aki méltató szavakkal ismerte el játékunkat, kiemelve a szakmai szempontból is jól megvalósított előadást, amelynek meg volt a kellő ritmusa, a poénok és a hangsúlyok is a helyükön voltak. Az 1780-as évekből származó kanapénk külön tetszést aratott díszletünkből. A Nemzeti Művelődési Intézet, a Magyar Teátrumi Társaság ajándékaival és a Méltató oklevéllel a kezünkben indultunk útnak. Kísérőink kedvesen cipelték a kellékeinket, így gyorsan az autóbuszba került minden. Eközben már várt bennünket Verasztó Lajos és családja a Király utcában, ahol közel hetvenen ünnepelték a Főnixeseket. Csoportunk Kardoskút Kamráinak Kincseivel érkezett községünk díszpolgárához, akinek szívélyes meghívását hazai ízekkel és a Kardoskúti Puszta levegőjét és csendjét magába záró üvegecskével háláltuk meg. Köszönet Verasztó Lajosnak a baráti fogadtatásért! Hasonlóképpen örömmel töltött el bennünket az, hogy Erdélyből hárman is eljöttek a kedvünkért a testvértelepülésekről, akiket szeretettel hívtunk az idei Falunapunkra is. Márkos Ervin, erdélyi színész-rendező szívet melengető szavai után a székely asztali áldás is elhangozott, s következett a finom vacsora. A baráti beszélgetések után hamar elröppent az idő, indult haza a kardoskúti csoport, majd az önkormányzat kisbuszával a színjátszók. Köszönjük az önkormányzatnak az utazásunkat, a lehetőséget illetve a csoportnak biztosított autóbuszt a Nemzeti Művelődési Intézetnek, a lebonyolítást a Magyar Teátrumi Társaságnak. A színjátszók mentorálását Fehér Tímea színművésznek, aki nélkül így biztosan nem szárnyalhattunk volna. Örülünk, hogy bizalommal kísért el bennünket Budapestre, s velünk élte át a nagy pillanatokat! Már az új színdarabbal foglalkozunk, várjuk a megkereséseket, a fellépéseket.

VNB